„Jókora szelet a támogatások tortájából”

20. Dezember 2005, 16:35
posten
A magyarázat eléggé nehézkesen cseng: „A fejlesztési stratégiának része, hogy támogassuk a nagy ár- és bérszínvonal-különbségek, valamint az adó- és támogatási rendszerek aktív kiaknázását – ehhez adhatnak segítséget a kis- és középvállalkozások termelési és értékesítési hálózatai, amelyek regionálisan a határmenti vidékekre épülnek, ugyanakkor nemzetközileg operálnak.” Az igencsak száraz mondat másodszori meghallgatásra már sokkal csábítóbban csenghet a vállalkozók fülében. Hiszen annyit mond: ha már az árak és bérek eltérőek a régióban, hát csináljunk a szükségből erényt. A kis- és középcégek aknázzák ki székhelyük adta előnyeiket ott, ahol erre lehetőségük van – és Bécs hathatósan segíteni fogja őket ebben.

Az ólomsúlyos mondat ugyanis annak az „Összregionális foglalkoztatási stratégiának” a része, amelyről nemrég született megállapodás a két „ikerváros”, Bécs és Pozsony között. Bécs elismert INTERREG-régióként szeretne többet kihozni ebből a pozíciójából, mint amit a puszta „határvidék-támogatás” jelenthet. Bécs főpolgármestere, Michael Häupl legutóbb egy tévéműsorban fejtette ki, hogy szerinte ez miként működhetne: „Offenzívan nekimegyünk a kihívásoknak. Bécs az új növekedési zóna szívében, a növekedés piacain foglalja el pozícióját. Segítjük például az internacionalizálódást, mégpedig elsősorban a kis- és középvállalkozásokét, hogy a saját ajtónk előtt vághassanak ki minél nagyobb szeletet az „1-es Cél-tortából”.

Az osztrák főváros ezáltal olyan éles profilt adott stratégiai politikájának, amilyen tíz évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna: nyitás kelet felé, meghívás mindenkinek, aki hajlandó részt venni a Centrope-régió jóléti építményének munkálataiban. Ez a készség táplálkozhat abból is, hogy Bécs migrációs szakemberei már nem számítanak tömeges bevándorlásokra a munkaerőpiac átmeneti korlátozásainak lejárta után. A főpolgármester annál jobban ostorozza az állam „restriktív migrációs politikáját”. Ez ugyanis kárt okoz „Bécsnek a kutatás és fejlesztés centrumaként, hisz éppen azokat a magasan képzett, mobilis munkaerőket riasztja el, akikre a városnak szüksége volna további fejlődéséhez.”

Bécs közben azért már nagyon is készül az ingázók forgalmának növekedésére, elsősorban a pozsonyi régió viszonylatában. Häupl itt is kifogásolja, hogy „Szlovákiával még mindig nem született egyezmény a határmenti munkaerő-forgalomról”. Márpedig éppen az ilyen egyezmények nagyon fontosak, mert akkor a bejelentések alapján látni lehet, hogy mekkora az ingázók tényleges tömege.

Az „összregionális foglalkoztatási stratégia” keretében már beindult néhány kísérleti projekt. Például egy tanonccsere: négy bécsi fiatal fél éven át pozsonyi mestereknél tanult, hét pozsonyi tanonc pedig a bécsi kézműipar titkaiba kapott betekintést. (stui, DER STANDARD, 21. december 2005)

Share if you care.